Holnapután
Ledobom magamról a meleg takarót, és fölkelek Neil mellől. A szoba levegőjétől megborzongok, ugyanis meztelen testemnek szokatlan a hűvösebb levegő, mint ami a takaró alatt volt. Neil nagyon is ébren van. Vigyorogva mér végig újra, majd minden mozdulatomat követi a szemével. Nem törődöm vele, hiszen úgyis látta már minden porcikámat. Felveszem a földről fekete tangámat, majd a melltartómat is. Megkérem Neil-t, hogy segítsen, mire kaján vigyorral az arcán jön felém. Bekapcsolja, majd karjait vékony derekam köré fonja.
- Már megkaptad, amit akartál. Fizess - lököm el magamtól, majd egyik kezemet kinyújtva követelem a pénzem.
- Jól van - indul el íróasztala felé. - Jövő héten nem érek rá - mondja le a minden héten megtörténő programunkat.
- Mert? - vonom fel szemöldökeimet. Sosem mondja le, minden hétvégén nála vagyok, így most meglepett a mondandója.
- Mert a barátnőmmel programunk van - jelenti ki rezzenéstelen arckifejezéssel, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy egy prostival csalja valaki a barátnőjét szabadidejében.
- Te tudod - vonom meg a vállam, közben pedig óvatosan felveszem a fekete neccharisnyámat.
- Ennyire fáj, hogy nem láthatsz? - túr bele fekete hajába, miközben elvigyorodik. Ha az ember jobban megnézi, még helyesnek is találná. Fekete haj, kigyúrt felsőtest, mogyoróbarna szemek. Egyedüli zavaró tényező az, hogy legalább 20 év van közöttünk.
- Igen - vágok egy grimaszt feléje, miközben a fotel karfájáról leveszem a fekete miniszoknyámat, és belebújok.
- Tudom ám - nevet föl, majd rácsap a fenekemre. Ráütök a karjára, majd megfordulok, mert nem találom a felsőmet. - Ott van - segít Neil. A felsőm a franciaágy mellett van ledobva. Lehajolok érte, és szinte látom magam előtt, amint Neil a fenekemet nézi.
- Elég már! - szólok rá, mire felröhög. - Na! - mondom, majd a fekete bőrdzsekimért nyúlok és felveszem. - Akkor két hét múlva. - Felveszem a pénzemet az ágy széléről, ahova leraktam. Biccentek egyet Neil-nek, aki kienged az ajtón.
Az utcán lépkedve azon gondolkozom, hogy nem felejtettem-e el valamit. Őszintén szólva, én nem szégyenlem, hogy ribanc vagyok. Most érettségiztem pár hónapja, és nem találtam munkát. Ez bizonyult a legjobb megoldásnak számomra. Apámtól soha a büdös életben nem kérnék kölcsön, anyámat inkább meg sem említem. Egyedül a mostohaanyám jöhet szóba, de ő csak apa hitelkártyáját használhatja, aki azonnal rájönne, ha pénzt adna nekem kölcsön. Márpedig szükségem van a pénzre, hogy élhessek valahol Brigitte-vel.
Balra fordulok, így rátérek Párizs egyik legforgalmasabb utcájára. A legtöbb étterem, ruhaüzlet és a turistavonzó hely itt található. Magassarkúmban óvatosan feltipegek az egyik kávézó lépcsőjén. Mondhatni ez a legdrágább hely a városban, pedig semmivel sem különb a többi kávézónál. Egyedül talán az elhelyezkedése teszi azzá.
Tekintetemet körbevezetem a helyiségben, majd mikor megtalálom a testvéremet és Camill-t, rögtön afelé az asztal felé igyekszem.
A kávézóban legalább tizenöt kerek kis üvegasztal van elhelyezve. Mindegyiken gyertya ég egy kis lyukas fedelű üvegben, melyre a kávézó neve van ráfestve. Ha az ember belép a helyiségbe, rögtön egy bárpulttal találja szemben magát, ahol sütemények és egyéb ínyencségek vannak felsorakoztatva.
- Sziasztok! - köszönök nekik, majd bőrdzsekimet a szék támlájára rakom. Helyet foglalok, türelmetlenül intek a pincérnek, aki csak unottan sóhajt egyet.
Camill mosolyogva üdvözöl, majd folytatja félbehagyott mondandóját. Próbálok bekapcsolódni a beszélgetésbe, közben pedig az asztalra rakott kis étlapot böngészem. Ezt minden alkalommal eljátszom, pedig úgyis ugyanazt fogom választani: citromtortát.
A pincér megérkezik, türelmetlenül köszön, majd felírja a szokásost. Mosolyogva hallgatom Camill beszámolóját az unokahúgánál tett látogatásról.
- Charlotte, nem a te telefonod csörög? - mutat a nővérem a széken lógó dzsekimre. Érdeklődve veszem fel a telefont. Ismeretlen szám.
- Na? Ki az? - kíváncsiskodik Camill, miközben leveszegy eperdarabot a sütije tetejéről és bekapja,
- Nem tudom - vonom meg a vállam. - Azt írja, ismeretlen szám. - Felveszem a telefont és beleszólok.
- Szia! Te vagy Miss Couteau? - Idegen férfihang beszél a telefonba. Soha az életembe nem hallottam még ezt a hangot.
- Igen - némi várakozás után nyögöm ki végre ezt a szót. - Miért?
- Az egyik "pasid" - az idegen férfi különös hanggal ejti ki a pasid szót, mintha viccesnek találná - szólt, hogy elég jó vagy az ágyban és állítólag házhoz is mész.
- Igen. De ugye tisztában van vele, hogy az plusz költségekkel jár? - Camill és Brigitte érdeklődve pillantgatnak felém.
- Persze, persze. De kérlek, tegeződjünk. Szóval a lényeg a lényeg, az egyik haveromnak legénybúcsúja lesz holnapután.
- És? - furcsa hanggal ejtem ki ezt a szót, ugyanis nem értem.
- És tőlem téged kapna ajándékba. Ugye érted, mire célozgatok?
- Értem én, de szerinted ez a haver csak úgy belemegy, hogy megcsalja a menyasszonyát?
- Miért, talán Neil nem ezt csinálja a barátnőjével? Megcsalja veled. Ugyanaz szerintem.
- Hát, öregem, szép kis baráti köröd van. Hagyjuk is,mert nekem hulla mindegy ki kivel csalja meg a csaját. Nekem a pénz kell. Szóval holnapután... Hova kell mennem és mikorra?
- Jó kislány - nevet föl a vonal végén a férfi, akinek a nevét még mindig nem tudom.
- Szerinted engem az érdekel, hogy ki mennyire hűtlen?- csattanok fel.
- Jól van, jól van - nevet föl. - Csak nyugalom! Szóval a holnapután. A legénybúcsú este kilenckor kezdődik. Louis azt mondja, körülbelül hajnali kettő körül akar lelépni, habár még ő sem tudja pontosan. A lényeg, hogy legyél itt hajnali kettő körül a többit pedig elmondom majd sms-ben. Megfelel?
- Nekem meg - vonok vállat.
- Rendben. Ne aggódj, minden szuper lesz, főleg, hogy Louis elképesztően szexi.
- Szexi? Ilyet mondasz egy srácra?
- Ki mondta, hogy a lányokhoz vonzódom? - Biztos vagyok benne, hogy vigyorog.
- Na szia - teszem le egy gyors mozdulattal. A velem szemben ülő két lány érdeklődve nézeget felém. Elvigyorodok, aztán rácsodálkozok, hogy már a citromtortát is kihozták.
- Ezt mikor hozták ki? - mutatok csodálkozva a tányéromra. Camill és Brigitte összenéz.
- Te ennyire buta vagy? - néz rám komoly arckifejezéssel Brigitte.
- Tessék? - döbbenten veszek a számba egy falatot a tortából.
- Mondd már el ki volt az - mosolyog Camill. Átlátok rajta. Tudja, hogy megint "munkával" kapcsolatban hívtak. Camill rendkívül kíváncsi típus. Hiába biztos valamiben, akkor is megkérdezi.
- Ja. Valami csávó hívott, hogy holnapután én leszek a legénybúcsúra szánt ajándék - elvigyorodok. - Ilyen munkám úgyse volt még.
Brigitte megforgatja szemeit. - Nem, ilyen tényleg nem.
Sziasztook!
Szóval, itt lenne az első rész, amiben nem történnek olyan fontos események, viszont ne aggódjatok, a következő részben már sokkal több minden fog történni.
Köszönjük szépen az öt feliratkozót, tényleg! <3 Ha bármi észrevételetek van, vagy esetleg a részben nem tetszett valami annyira, akkor kérlek osszátok meg velünk, mert ez nekünk nagyon fontos!
Még egy dolog: azt fogja kiírni, hogy Ammie tette közzé, fogalmunk sincs miért. Na, mindegy, a lényeg, hogy úgyis látni fogjátok, hogy ki köszön el. ( ez amúgy jó hülyén hangzik...)
Még egy dolog: azt fogja kiírni, hogy Ammie tette közzé, fogalmunk sincs miért. Na, mindegy, a lényeg, hogy úgyis látni fogjátok, hogy ki köszön el. ( ez amúgy jó hülyén hangzik...)
Xx,Ash
Sziasztok!
VálaszTörlésÉrdekes történetnek ígérkezik. Már több prostis történetet olvastam, de valahogy mindegyik más volt, így most sem kellett csalósnom, ti is újat hoztatok. Bár a prológusnál úgy éreztem, túl sokat és mégis semmit sem árultok el, az első fejezet már sokkal jobban tetszett.
Amit a legkülönösebbnek találtam ebben a történetben, hogy nem volt olyan szereplő, akivel azonosulni tudtam volna. Általában mindig van legalább egy karakter, aki mellé állok, mert valami megfog a személyiségében, de itt egyelőre mindenki ellenszenves. És ezt nem negatív véleményként mondom, mert mint mondtam, pont ez teszi különlegessé a történetet: hogy nem próbáltok egy tökéletes szereplőt bemutatni, helyette inkább valaki olyat, aki elsőre ellenszenves, de a későbbiekben ez változhat. így igazi a kihívás. Itt elsősorban Charlotte-ra gondolok, aki egyelőre egy érzéketlen lánynak tűnik, akinek teljesen mindegy, mi történik az életében, vagy teszem azt, másokéban.
Volt néhány dolog, ami nem volt teljesen világos ebben a fejezetben, de kíváncsi lennék rá.
1. Ki az a Camill?
2. Hogyha annyira nincs pénzük, hogy Charlotte-nak prostinak kell lennie, miért a város legdrágább éttermében esznek?
3. Egy ilyen puccos helyen hogyhogy még csak nem is néznek rossz szemmel valakira, aki ilyen botrányos/kirívó/kurvás cuccban érkezik?
Kíváncsian várom a folytatást :)
Szia!
TörlésNos, Camillról a következő részben fogsz hallani többet, ne aggódj, minden el van tervezve :)
Igazából ez egy olyan történet, ahol nem az, hogy annyira nincs pénzük, csak mivel Charlotte annyira lusta, hogy munkát keressen, egyszerűbbnek találta ezt a megoldást - ne aggódj, ez a későbbiekben lesz kihangsúlyozva. Meg mivel Camill ( a következő részben derült volna ki, de sebaj, elmondom most is:) ) ott dolgozik, így nekik is sokkal egyszerűbb meg ugye Charlotte az a fajta lány, akit nem érdekel mások véleménye. ( második-harmadik részben van már leírva sokkal jobban. Ne haragudj, hogy így előre elmondok mindent, de muszáj elmagyaráznom :)
És köszönjük szépen :)
Xx, Ash