Prológus

Prostituáltnak lenni tényleg szégyen? Érdekes, én sosem éreztem annak. Ez a munkám. Mások egész nap csak vécét takarítanak vagy pötyögnek egy bezárt kis irodában. Érdekel egyáltalán, hogy mások mit gondolnak rólam, vagy mit beszélnek a hátam mögött? Nem, nem igazán.

Talán előbb el kéne gondolkozniuk, hogy én hogy  nőttem föl. Normális környezet és család nélkül. A nővérem volt csak ott nekem egyedül. Neki sem volt könnyű dolga.

Vagy az apánk elől bujkáltunk vagy szétdrogozott, mindig másnapos anyánkat gondoztuk. És így nőjünk fel, így próbáljunk magunknak normális jövőt biztosítani? A legegyszerűbb megoldást választottam: kiálltam az utca sarkára. De hát mit tehettem volna? Ott álltam Brigitte-el együtt a gimnázium után, ugyanazzal a céllal: új élet a szüleink nélkül. Mikor utoljára láttam apámat valami buta libát hozott haza, egyáltalán nem érdekelte, hogy utoljára lát bennünket. Az igazat megvallva engem sem nagyon érdekelt a dolog. Sohasem számíthattunk rá, most miért kéne meghatódnom ezen?

Anyánk pedig a másik. Mikor nála voltunk, mindenhol eldobott  csikkek és üres piás üvegek hevertek.

Mindenkinek jobb ez így. Ha kérdezik miért döntöttem ezt el, hogy ilyen jövőm lesz, egyszerűen annyit válaszolok: "Köszönd a szüleimnek!" És ez teljes mértékben az ő hibájukból adódik. Ha normális körülmények között nőttünk volna fel, mindenkinek máshogy alakul az élete. De miért is hozom fel a múltat? Talán azért, mert hiányoznak. Valahol, legbelül, nagyon mélyen hiányzik anyu és apu. De már nem érdekel. Elhidegültem tőlük, ahogy mindenki mástól. Nincsenek érzéseim.

 Régen nagyon sokat sírtam, azonban most már sosem. Egy könnycseppet sem hullajtok. Megtanultam kifejezéstelen arccal viselni a fájdalmat, a szomorúságot és a csalódást, és ebben a szüleimnek hatalmas szerepe volt. Azonban ez a "munkám" során előnyömre válik. Nem érzek bűntudatot, mikor lefekszem minden férfival. Nem szégyellem magam, és sosem fogom. Nem éreztem még igazi szerelmet sem. A testvéremen és Camillon kívül senkit sem szeretek igazán. Sosem tölt el melegség, mikor egy olyan ügyféllel csókolózok, aki nagyon tetszik vagy akit már régóta ismerek. Nincsenek érzéseim. Vagy inkább nagyon ritkán.

Megedződtem és ezt a szüleimnek köszönhetem. Nem tudom, hogy ez pozitív vagy negatív tulajdonságom. Mindenesetre jól érzem magam a bőrömben...

Talán ez megváltozhat a jövőben. Talán. De erre mégis mennyi esély van? Semennyi.

Sziasztok!

Akkor ezzel a prológussal meg is nyitnám a blogot. Remélem elnyerte a kedveteket ez az úgymond, "bemelegítő" és kedvet kaptok a blog további olvasására! A blogot tehetséges bloggerbarátnőmmel, ---Ashley---vel fogom vezetni, a következő fejezetet Ő írja majd.

Xx, Am